"Hálaad
ás (
angolul thanksgiving) észak-amerikai ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért
Istennek. Az
Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egyik legfontosabb ünnepnek számít, november hónap negyedik csütörtökjén."
A felmérések szerint ez az ünnep az amerikaiak kedvenc ünnepe a Karácsonyt megelőzve. Ennek a következő logikus okai vannak: Nem kötelező a családdal, undok nagybácsival, szarkasztikus nagynénivel együtt ünnepelni, mint a Karácsonyt, nem kell ajándékot venni senkinek, ronda karácsonyi pulcsit viselni, bájvigyrogoni a Karácsonyi fotókon valamint mindig csütörtökön van ami azt jelenti, hogy nem kell dolgozni menni.
Nálunk természetesen ez is kicsit másként nézett ki, mint a "normális" amerikai családoknál, de pont ezért ez az Én, hozzám illő család.
Visszatértve a készülődésre kedden, a suliban mindenki érdeklődve kérdezte,tőlem hogy izgatott vagyok-e miatta. Az én válaszom az volt, nem annyira, mert nem tudom milyen. A kedvenc kérdésem mondjuk az volt, hogy "Nálatok van-e Hálaadás??!! Erre természetesen finoman azt kellett válaszolni,mosolyogva hogy nincs, mivel ez egy észak-amerikai ünnep ahelyett amit igazán gondoltam, miután a 10. amerikai megkérdezte: -Hogy lenne, már hálaadás Európa közepén, mikor az itteni Indiánok miatt létezik... elég kevés számú indián található Európában valamilyen rejtélyes okok miatt...már 16 hálaadáson túl vagy és ezt apró tény még eszedbe sem jutott, de a pulyka na az persze rögtön beugrik. Szóval ez az a gondolat amit nem közölsz a kérdezővel, bármi történik is. Délután otthon Dad-dal kicsit ötleteltünk, nem vittük természetes túlzásba a készülődést, mindketten a "mindent az utolsó pillanatban"-típusú emberek vagyunk. Ez Mom-ot gyakran kikészíti. Frances a kínai testvérem aznap reggel érkezett meg. Másnap kettesben voltunk otthon Frances-sel, mert a többiek még dolgoztak. Délelőtt egyedül voltam otthon, lent voltam a basement-ben mikor hatalmas zajra lettem figyelmes. Nem vártam senkit így felrohantam. Egy fekete sapkában, feket bőrdzsekiben lévő férfi állt a konyha közepén 2 hatalmas utazótáskával. Mikor megfordult láttam, hogy csak Brecon jött haza. Sosem láttam előtte az életemben. Egyből elkezdett kaját csinláni magának. Ekkora zajjal még senkit sem láttam főzni. Dobálta a dolgokat a csapba 2 méterről, kirántotta a fiókot, zajjal becsapta az ajtókat.
Aznap este vásárolni mentünk Daddel. Előtte egy hatalmas listát írtunk. Libanoni csirkét fogunk készíteni pulykából, de mit ne mondjak ez már megszokott nálunk... Dad mesélt nekem arról, hogy egyszer egy étteremben pezsgő-jégkrémet evett és azt szeretné elkészíteni, de nem talál sehol receptet rá. Felmentem kivácsiságból a netre, mert ugye számomra ezek kihívások. Egyből találtam egyet. 1 probléma volt vele.Szén-dioxid szükséges hozzá, az adja a pezsgő pezsgését amit szárazjégből kellene előállítani. Szárazjeget meglehetősen nehéz kapni. Gyorsan utánanéztem, hogy, hogy lehetne. A legegyszerűbben egy tűzoltó palackkal lehetne, amely szén-dioxiddal van töltve, ha egy rongyot raknánk az elejére, azzal a térfogatot lecsökkentenénk és a gázból szilárd anyag csapódna le. 3 Baumax-szerű hardware boltot jártunk be, azonban minden bezárni készült az ünnepekre, ez a hátránya, ha mindent utolsó pillanatra hagyunk. Csalódottan mentünk haza. Egyébként azokat a tűzoltó készülékeket, már vagy 5 éve kivolták a fogalomból.
Másnap reggel "korán" főzni kezdtünk. Amiből 10 óra lett. Délután 17 órára végeztünk a libanoni csirke... vagyis pulykával. Gordi és Sue megjöttek még kora délután, ők tökös cupcake-et hoztak. 5000 kalória volt 1 darabja. Este vacsora Chickenfoot játékot játszottunk, valami hatalmas rekorddal vesztettem :D Visszarakruk a papírt a dobozba, emlékezennek jövőre is rá. Utána Mommal és Sueval kutyátsétáltatni mentünk. Olyan hideg szél fújt, hogy futottunk 7 perc volt.
Másnap a családi Hálaadás-napi hagyományt gyakoroltuk. Kivágunk egy fát az udvarban és egy hatalmas tüzet rakunk. Délelőtt a régi gallyakat hordtunk rá. A végén a rakás olyan 3m-es lett. A kerítés kicsit megégett.... Közben Daddel elmentünk csokit és mályvacukrot venni. Egy híres amerikai tábortűz étel. Berakni a mályvacukrot, a szelet csokit 2 keksz közé és azt sütjük meg.
Este Daddel megcsináltuk a pezsgőjégkrémet. A konyhapulton ültem és a szódagéppből adagoltuk a Co2-ot a jégkémbe. Egész finom lett.
Este 11-ig a tábortűznél ültem. Sheik a közelben állogált végig mögöttünk. Másnap reggel és utána vagy még 2 hétig a hamuban állt.
Tényleg nagyon jó ünnep a Hálaadás, még akkor is , ha ilyen furcsán ünnepeljük.
