Hétvégén Nordic síelni mentem a szüleimmel életembe először. Azt hittem majd nagyon jó lesz.
2-3 barátom ezt a sportott választotta télre. A sífutás nagyon fárasztó..monjuk lehet, hogy azért, mert nincs meg a jó technikám még. Persze első alkalommal mi voltunk az elsők az egész arborétumban. AMi azt jelentette, hogy mi tapostunk le a 10 cm-es havat. Fárasztó egy munka. Mom szeret sífutni, de nem szereti a magasságot és a sebességet. Dad és Én inkább az alpesi sí-ben utazunk. A barátaim imádják a nordic síelést. Kérdésem ez után az volt, hogy alpesi síeltek-e már. Persze, hogy nem. Ezért szeretik annyira a sífutást. Megpróbáltam a második alkalommal a fekete pályát, azt hittem naivan, hogy majd a vége egy megérdemelt nagy lejtő lesz a fárasztó vége nem érő emelkedő után.Tévedtem. Csak az emelekedő miatt fekete, a lejtő csak lankás és kacskaringós...
A természet szép volt és egy vicces élmény volt ( vagy 8-9 estem a hó miatt)
Már hétfő reggel, napfelekelete, sulibusz |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése