Hazaértünk a kikötőbe, tankoltunk, Mom elengedett minket a városba nézelődni. Hazafele a töltőállomás fele mentünk hátha még ott vannak, de nem voltak ott. Így gondoltunk levágjuk az utat. Egy probléma volt, katonai terepre léptünk (nem volt bekerítve) azt mondták rossz helyen vagyunk és kérdezték segíthetnek-e. Mondtuk nem és eljöttünk. 500 métert sétáltunk kb. és jön utánunk a katona, hogy mutassuk az útlevelünket, mert hallották az akkcentusunkat. Mondtunk nincs nálunk, de ha nagyon kell a hajón van egypár papírunk. Jött velünk végig, harci felszerelésben (bár sisak nem volt rajta). Addig beszélgettem vele. Odaértünk a hajóhoz, Mondtam: Mom, hoztam egy katonát! :D
Dad elkezdett neki magyározkodni, hogy hogy lehetne nálunk a vízum mikor fürdőcuccban vagyunk.
Ezzel nem segített, hogy a katonával vitatkozni kezdett. Azt mondta a katona, hogy kaphatnánk ezért 30 nap börtönt vagy 1000$ büntetést, de lecsekkolta az adatainkat a Blackberry-jében és elment. Ennyi volt. Betsy stresszelt egy ideig még tekintve, hogy ő a YFU feje és minden diáknak azt mondja ne vigye a vízumot sehova. Én kicsit viccesen találtam, hogy elengednek 10 percre és máris egy katona jön velük :D Mom azt mondta egy élménnyel több, Dad nem találta ilyen viccesnek a kocsiban mikor elmagyaráztam ezt mondta: Elengedlek 10 percre, katonai terepre lépsz + katona van ott + szolgál + határőr+ ellenőrizni akar +nincs nálunk a vízum.. Ezt hívják sokszoros véletlennek :D megtaláltam az egyetlen katonát az Egyesült Államokban akinek kell a vízumom (eddig 1 cserediákkal sem történt ilyen) :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése